Nagyenyeden a Vártemplom felújítása folyik. Nyitva a templom ajtaja, a deszkafal mögött a Nagyenyedi Egyházközösség 1800-1900 évek közötti iratai hevertek gazdátlanul. Szekrények és törött ajtók között egymásra hányva álltak a régi születések, elhalálozások, esküvők, keresztelők iktatókönyvei, tehát minden, ami az itt élő magyar közösséget illeti, állapíthatta meg a városba látogató Varduca György. Mindezt bárki összepakolhatná, hogy elvigye a papírbegyűjtőbe. Felelőtlenség, hogy a Nagyenyedi Esperesi Hivatal irattára őrizetlenül hányódik. Ki felel ezekért a pótolhatatlan iratokért? - tette fel a kérdést. /Varduca György: Ki felel a múltunkat bizonyító iratokért? Keserű gondolatok Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./
2002. október 9.
Okt. 7-én Kolozsváron, a Gaudeamus Könyvesházban Bajor Andor 75. születésnapján emlékeztek az íróra. A szervező Koós Ferenc Kulturális Alapítvány nevében Varduca György köszöntötte Bajor Andor özvegyét, valamint az érdeklődőket. Az író életművét a pályatárs és legjobb barát, Fodor Sándor méltatta, akinek távollétében sorait Jancsó Miklós színművész tolmácsolta. Szatírái, stílusparódiái által lett a legnépszerűbb írók egyike. A cenzúra fokozott érdeklődésének köszönhetően néhány évig nem is közölhetett, majd 1951-55 között a Napsugár szerkesztőségében fejtette ki tevékenységét, ebben az időben meséket, gyermekregényeket írt, többek között az Egy bátor egér viszontagságait. /Sándor Boglárka Ágnes: A próféta-író emlékezete. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./
2003. január 21.
A Koós Ferenc Kulturális Alapítvány megalakulásának egyéves évfordulója alkalmából nyílt kiállítás Gábor Dénes ex libris-gyűjtő kollekciójából jan. 20-án Kolozsváron, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány pincegalériájában. Az alapítvány részéről Varduca György köszöntötte az egybegyűlteket. Németh Júlia az exlibris mibenlétéről és jövőjéről szólt, majd a gyűjtő, Gábor Dénes beszélt. /Ünnepi exlibris-kiállítás. Egyéves a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./
2004. december 30.
Kedves rokonok, Sz.egény A.nyaországi R.okonok, írta Varduca György, megértem félelmeteket, hisz 1000 éve ti is innen emigráltatok a Magyar Alföldre. A levélíró felajánlja nyugdíja havi 5%-át, ha törvényesítik a Szegény Anyaországi Rokonok Egyletét, ahova tiszteletbeli tagként javasol minden NEM-mel vagy nem szavazó vérrokont. /Varduca György: Javaslat a Sz.egény A.nyaországi R.okon-ok egyletére. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./
2005. január 19.
Karancsi Sándor Kazincbarcikáról hozzászólt Varduca György írásához /Javaslat Sz.egény A.nyaországi R.okonok egylete, Szabadság (Kolozsvár), 2004. dec. 30./című cikkéhez. A kettős állampolgárság ügyének nem népszavazás kérdésének kellett volna lennie. Ezt a kérdést a világon mindenhol megoldották, népszavazás nélkül. A hatalmon lévők mindent elkövettek annak érdekében, hogy az erdélyi magyarok ne tudják a magyar történelmet, a magyarországiak pedig, hogy ne tudjanak sokat az elcsatolt területekről és az ott élő magyarokról. /Karancsi Sándor, Kazincbarcika: Nem mindenki sz.egény a.nyaországi r.okon. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./
2005. június 2.
Kolozsvár lassan keleti külvárossá vedlik át. Régi, kovácsoltvasból készült épületek díszei rozsdásodnak. Régi csipkés balkonok, ablakrácsok, művészi kivitelezésű kapuk tűnnek el. Kolozsváron rombolják tradíciót, a történelmet. A Malom-árok szemétárok lett, a Bánffy-palota kocsmakert, a főtéri Mátyás-szobor pedig amolyan szex-drog klub. Hol vagy kincses Kolozsvár, híres könyveiddel, könyvesboltjaiddal? /Varduca György: Elszegényedett kincses Kolozsvár. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./
